Az eső halk, ütemes kopogása tökéletes összhangot alkotott a vihar mély morajlásával. Régen volt már ilyen rossz idő a városban, talán három éve volt utoljára ehhez hasonló zivatar, hogy a csatornák nem voltak képesek több vizet elvezetni. Az utakon majd egy centi vastagságban állt a csapadék és még mindig szakadatlanul zuhogott.
Egy kicsiny ház ablakában, egy mogorva, mérges kismacskára emlékeztető arc jelent meg. A lány smaragdzöld szemeit végig vezette a utcán, majd dühösen fújtatva kisepert az arcából egy sötétszőke hajtincset. Bármennyire szerette a hullámos haját, meglehetősen zavart hogy mindig az arcába lóg.
Megrázta a fejét, majd vissza ballagott az ágyán heverő laptopjához, amin egyedül a Word volt megnyitva. Kelletlenül leült az eszköz elé és csak nézte az üres lapot. Néha megindult a keze, hogy leüssön egy billentyűt, de mikor ténylegesen megtette volna, meggondolta magát. Mégsem tetszett neki az ötlet.
A szobát egy pillanat erejéig citromsárga fény töltötte be, mire a lány hátradőlt az ágyon.
- Egy - kezdte el számolni a másodperceket - kettő, három, négy, öt
Mire kimondta volna a hatott, olyan erős dörgés rázta meg a levegő, hogy az ablakok is beleremegtek és megszólalt valahol a távolban egy riasztó.
- Távolodik... - motyogta magának, majd ismét felkelt, hogy szemügyre vegye az üres oldalt.
Gondolatai néhány kérdés között cikázott, amik már jó ideje nem hagytak neki nyugtot.
Mióta nem tudok írni?
Mikor fogytam ki az ötletekből?
Egyáltalán, hogy lehetséges, hogy nincs ötletem?
Dühösen lecsapta a laptop tetejét, majd felállt és a konyhába sétált. Egy kis vizet engedett magának, amit nagy kortyokban el is tüntetett. Lecsapta a poharat a konyhaszekrényre és a nappali felé ballagott.
Ezt nevezik írói válságnak? - gondolkodott el magában, majd megrázta a fejét - Egyáltalán minek erőlködöm, ha nem megy?
- Azért, mert imádok írni. - morogta magának, válaszolva a gondolataira. Leült a kanapéra és bekapcsolta a tévét.
Ezt se értette. Régebben ilyenkor egy könyvet vett elő és azt olvasta most pedig roncsolja az Iq-ját a képládával. Fogalma sem volt mi változott meg, csak azt tudta, hogy valami nagyon megváltozott és nem körülötte. Benne.
- Valaki segítsen már az ég szerelmére... csak egy, egyetlen egy ötletet kérek, amit leírhatok. Ennyit kaphatok, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése